Sors
Néhány éve egy esküvőn voltunk. Kis kápolna a falu végén, a násznép egy része be sem fért - akik kinn maradtak, egy nagy élménnyel lettek szegényebbek. A szertartás a megszokott mederben zajlott, azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúi lehessünk eme két ifjú egybekelésének, mondta a pap, nyugodt, és talán kicsit unott hangon. Aztán a békességet egyszer csak megtörte egy csengőhang - komoly hangerőn dübörgött a Sors szimfónia. Szemrehányóan néztünk körbe, keresve a bűnöst. nem kellett sokáig kutakodni, ott állt elől: az atya rezzenéstelen arccal nyúlt az oltár sarkára, és kapcsolta ki a telefont. Utána percekig azon gondolkodtunk, vajon ki kereshette.
(Joan Osborne: One of Us)