Örök
Amikor kölyök voltam, úgy tizenhat éves, nyughatatlan srác, tényleg elhittem, hogy a színpadról legördülő zene egy nagyon őszinte önkifejezési mód. Tehát aki metálos, az az életben is kőkemény, aki meg diszkós, az pedig hihetetlen laza. Azóta felnőttem, és leszámoltam az illúzióval - de az akkor is arculcsapó, ahogy a tízmilliós cabrióból bömböl kifelé a Pokolgép húsz éves száma, miszerint a betonházak között nem várnak csodák, így lettünk mi megátkozott nemzedék. Persze az is lehet, hogy valójában ez csak egy szemmel látható valóra válása a régi közhelynek, miszerint a rock örök és elpusztíthatatlan. És persze őszinte. Hellyel-közzel.
(Pokolgép: Ítélet helyett)