Axe Instinct
Annak, aki a szeptembert nem azért várta, mert kezdődött az iskola, és végre találkozhat azokkal a srácokkal, akiket elszakított tőle a nyaralás nevű dögunalom, hanem mert ilyenkor égtek a tüzek mindenfelé, jobbára kukorica, és bár minden évben meghallgathatta néhányszor, hogy mi lesz, ha sokat néz a narancssárga lángok közé, soha nem történt semmi, pedig először tényleg elhitte, reggel félve hajtotta fel a takarót, de nem volt ott semmi, nem kellett lepedőt cserélni, úgyhogy egyre közelebb és közelebb merészkedett, egyre tovább és tovább nézte, egyszer ő dobhatta be a gyújtósként funkcionáló Népsportot, akkor még nem tudta, hogy ez lesz az utolsó tűz, a következő szeptember már egy másik házban éri, amely mögött nincs kukoricás, s legfeljebb a kertiparty tüzét lehet meggyújtani, de az meg akkora, hogy ha kettőt tapsol, el is alszik tán.

(The Cure: Fire in Cairo)