Brüsszelben
Tíz évvel ezelőtt sem volt nekünk semmi bajunk a beengedő emberekkel – csak azt szerettük volna velük érzékeltetni, hogy túl komolyan veszik magukat. Így aztán őrültebbnél őrültebb mondatokat találtunk ki, bizonyítandó, hogy bármi működhet, ha komoly arccal mondjuk. Titkosrendőr vagyok, ez az álruhám. Én is fellépek, csak otthon hagytam a gitárom. Én vagyok a bíró, eltévedtem idefelé, ezért jöttem később. Ezt a szép hagyományt elevenítettem fel az egyik nap, amikor rezzenéstelen arccal, szó szerint ezt mondtam a kapu mellett strázsálónak: „Jó napot, az újságtól jöttem, s a dékán úrhoz mennék, aki most Brüsszelben van.” S hogy beengedtek-e? Naná, hogy be. Valami soha nem változik.
(Metallica: Enter Sandman)