Sértődős
Van az a régi mondás, hogy egy verset csak akkor fogadtunk be teljesen, ha kívülről megtanultuk – mondta osztályfőnökünk, és mi már sejtettünk, hogy most valami durva jön. Ennek mintájára azt is mondhatjuk, folyatta, hogy egy nyelvet csak akkor tudunk igazán, ha szerepelni is képesek vagyunk vele. Na, ezért neveztem az osztályt a francia színjátszó fesztiválra, zárta mosolyogva a monológot, mi meg úgy éreztük, hogy ez most egy valóban piros lapot érő megszólalás volt. A darabválasztás őrülete után jött a sértődős szereposztás, a magolós tanulás és a vég nélküli próba. És valóban volt olyan nap, amikor meg voltunk arról győződve, hogy ha van ördög, akkor az ő lesz, mert próbáltunk, és próbáltunk, miközben odakinn már lezuhant a novemberi hó, ő pedig mindig halkan megkérdezte, ez ugye szerintetek sem volt még tökéletes – de az volt, egy nyelvbotlás még nem a világ, vágtuk volna hozzá szívünk szerint, de csak dühből, mert tudtuk: igen, tovább kell csinálni, hogy jó legyen. Hogy kész legyen. Vagyis hogy kész legyünk. És aztán eljött a tavasz, utaztunk le a különbusszal, és én már tudtam, erre mindig emlékezni fogok.
Akkor voltam először Pécsett.
(Paris Combo cover: Pas a pas)