Kitartott
Régen minden sokkal egyszerűbb volt. Jött a június, középunalmas tanévzáróval (később vizsgaidőszakkal), jött a július, hajnalban kelős munkával, jött az augusztus, Szigettel. Szóval volt egy ív, amely persze a szeptemberi újrakezdésbe torkollott, de ott, a szürke főváros szívében, az alatt az egy hét alatt ez egyáltalán nem volt fontos. Ami fontos volt, az a hídon belül kezdődött, és kitartott egy teljes évig, a következő kötelező megjelenésig. Soroljuk? David Bowie vetítései. A Prodigy őrjöngése. A Therapy pogója. A rengeteg magyar zenekar felfedezése – nekünk ott született meg a Kinopuskin, a Kézi Chopin, a Vidámpark, a Flash. A délutánok a csúszdák tövében, ugye milyen jó most forogni a napon. A harsány ismerkedés a magukban nevetgélő franciákkal. Az üzenőfalon keresgélt cetli. A Sziget Híradó. Vég nélküli a lista.
Aztán hirtelen történt valami. Minden bonyolult lett. Hol fogunk aludni. Ki jön még. Mennyi a napijegy. Ki lesz aznap a fellépő. Csupa, korábban értelmetlennek tűnő kérdés.
Pedig a fontos még mindig ott van. Csak már másoknak fontos. A Kaiser Chiefs, a Killers, a Placebo.
Lehet, hogy csendben megöregedtünk?
(The Chemical Brothers: Hey Boy Hey Girl)