Homok
Lacikám, elindultunk, megvan a homok, hat zsák, ahogy kérted, hadarja a férfihang egy levegővétellel, még mielőtt szóhoz jutnék. Aztán jutok: ez téves lesz, én nem Laci vagyok, és nem kértem hat zsák homokot. Kis hallgatás, majd egy súlyos kérdés: biztos? Igen, biztos, se Laci, se hat zsák. Akkor elnézést, mondja a hang. Nyolc másodperc múlva újra csörög, Lacikám, elindultunk, satöbbi. Még mindig nem vagyok Laci, mondom a végén. Biztos? Igen, biztos. Egyként hallgatunk. Tudja mit, töröm meg végül a kínos csöndet, mégis Laci vagyok, a homok is jó, de nem hat zsák kell, hanem hét, így nem veszem át. Kis hallgatás, majd úgy jön a kérdés, mint egy arculcsapás: biztos?
(Nils Petter Molvaer: Song of Sand)