Egyezzünk
Akkor lesz egy extracsípős pizza, üdítő nélkül, körülbelül ötven perc, viszonthallásra, hadarja a telefon túlsó végén a hang. Egy pillanat, várjunk csak, mondom gyorsan, mielőtt letenné. Az ötven az könnyen hatvan is lehet, nekem pedig mindösszesen hetven percem van az indulásig, szóval ha ötven, akkor köszönöm, nem kérem. Jó, akkor háromnegyed óra, és ott a futár, vágja rá azonnal a srác. Akkor is kapkodnom kell, szóval nem tudok engedni a harmincöt percből, mondom határozottan. Egyezzünk ki negyvenben, ajánlja fel. Osztok, szorzok – kiegyezünk. Aztán a másodpernyi elégedett hallgatást és idillt egyetlen mondattal lerombolom: akkor most már csak az árban kellene dűlőre jutnunk.
(Mac Miller: Kool Aid and Frozen Pizza)